cél

-
Az életben nem az a tragédia ha nem éred el a célokat...

...HANEM AZ, HA NINCSENEK CÉLJAID!

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mit is akarunk..?

-
~ Mindannyian arra vágyunk, hogy szeressenek minket. Igyekszünk úgy  cselekedni, hogy a lehető legtöbb ember szeressen minket, mert attól érezzük magunkat boldognak. De ez csak látszólagos boldogság. Egészen addig el is hisszük, hogy így  boldogok vagyunk, amíg nem jövünk rá, hogy mit is szeretnénk igazán. Őt. Rá van szükségünk. Arra az egyetlen egy emberre, akinek a legfontosabbak vagyunk és akit mi is viszont szerethetünk. Arra az emberre, akinek a legfontosabbak vagyunk, az ő legféltettebb kincse.
Régebbi pillanatok --»

!!

-
"Hát nem sikerült se a Három méterrel a felhők felett se a Magic Mike megnézése... Helyette valami teljesen más filmet néztem. Tuti, hogy ismered. Csillagainkban a hiba. Ha nem láttad meg kell nézned! Én végig sírtam az elejétől a végéig.Nagyon jó film és a végén rávilágított engem is valamire. Igen, ez egy újabb hosszú szöveg.Megszokott, azt kell mondanom...Ha megnézed talán megérted ennek a szövegnek a lényegét.Sokszor beszéltünk erről... Arról, hogy mit is érzek, de kezdem azt hinni megvan az oka, hogy miért pont irántad. Tudom mondtad, hogy ezt személyesen beszéljük meg,de ezt személyesen nem tudom neked elmondani. Képtelen lennék rá, mert elbőgném magam.Szóval a film végén kiderül, hogy a lány, Hazel Grace, csak arra vágyott, hogy valaki szeresse. Nem arra, hogy milliók szeressék. Csak arra, hogy egy valaki igazán szeresse. Az az egy valaki Augustus volt. A film alatt is sokat gondoltam ránk, mert egy közös dolog van... Ők is barátként kezdték, de náluk folytatódott. M...
Régebbi pillanatok --»

..alone...

-
Hmm.. Talán elkezdődött valami új, vagy csak mélyebbre süllyedtem eddigi kis világomban... Van pár hónapja, hogy egyedül élek. Az, hogy hogyan jutottam ide az mindegy. Az első fél hónap kegyetlen volt. Beleszokni, hogy mindent nekem kell csinálni. Ráadásul meló mellett és kipihenni se tudom magam rendesen. Hosszú hétvégén hazautaztam a szüleimhez, meg a rokonokhoz. Mikor jöttem el vasárnap valami még is más volt a megszokottnál. Alig, hogy felszálltam a buszra sírva fakadtam. Tudtam egy üres házba megyek vissza. Ahol senki nem vár mosolyogva... Ha valaha is egyedül éreztem magam, az most van! Itt ülök a szobában, zúg a TV. Semmi étvágyam, de tömöm magam, mint ahogy a libát szokták mert egészségügyi probléma is még nem hiányzik. Közben meg persze könnyben áll mindkét szemem és nincs senki... Senki aki odaül mellém, átölel és megkérdezi mi a baj. Senki nincs! Virtuálisan meg persze smile meg hasonlók, mert magyarázkodni nincs kedvem. Személyesen másabb lenne elmondani mi bánt igazán....
Régebbi pillanatok --»