Végre!
Annyira hiányzott már valami jó az életemből. És most végre megtörtént. Augusztus 20-ai hétvégén végre boldog voltam. Totálisan.
Közel 2 évet vártunk arra, hogy találkozzunk. És most végre megtörtént!
21. Péntek. Reggel 10 órakor megérkezek a buszpályaudvarra, közel 5 órás út után. Jön az üzi, hogy késni fog kb 10 percet. Leülök és az ujjaimat tördelve várok. Esik, hideg van. Az emberek jönnek mennek, de őt sehol nem látom. Aztán meglátom az út másik felén rózsaszínű nacijában és piros kockás ingében. Kezében piros esőernyő. Összeszorul a gyomrom és feléje tettem 2-3 lépést. Odaért hozzám és szorosan magához szorított, amit viszonoztam. 2 év után végre éreztem az illatát. Éreztem, hogy közel van hozzám, az ölelését. Mindent! Percekig el sem engedtem, kihasználtam azt a pillanatot teljesen!
Aznap kifizettük az apartmant ahol azon a hétvégén voltunk. Berendezgettünk, bevásároltunk. Bemutatott az egyik testvérének és annak párjának. nagyon aranyosak voltak. próbáltam jó benyomást kelteni. Este közösen vacsit csináltunk, utána pezsgőt bontottunk. Elvégre különleges alkalom volt az egész. Hajnalig beszélgettünk, aztán közös szobában lefeküdtünk aludni. Fáradtak voltunk mind a ketten. Ő az ő ágyában, én az enyémbe. De együtt aludtunk, egy térben, akkor először. :)
22. Szombat. Reggel 10-kor kelés. Közös reggeli majd lustálkodás. Délután bejártuk a várost. Vettünk vacsit, amit megint közösen készítettünk el. Aznap iszogattunk majd az éj közepén célba vettük a várost. Egy folyó partra mentünk sétálni, mellette pedig egy nagy park volt. Bementünk, igaz korom sötét volt. Egyik kezébe a telefonom fogta, és vakúval világított. Másik kezében az én kezem pihent. :3 Úgy sétáltunk a sötétben és bohóckodtunk. Elmentünk egy játszótérre is. Majd a központban leültünk a padra és hajnali 2ig ott voltunk. Majd haza és alvás, hisz másnap utaztam haza. :/
23. Vasárnap. Korai kelés, hisz át kell adni a lakást és el kell érjem a buszom. Pakolás után kikísért a buszpályaudvarra, ahol csak vártunk és vártunk. Háromnegyed óra múlva begurul a buszom. Könnyes szemekkel elköszöntem tőle. Próbáltam úgy, hogy ő ne lássa, de persze észrevette. Összeszorult a gyomrom, hogy ott kell hagynom és csak fél év múlva fogom látni őt újra. Elindult a busz, tele emberekkel. Lezuhantam az egyetlen üres helyre és azonnal zokogni kezdtem. Nem bírtam abbahagyni, fájt elmenni tőle. Hazaérve is csak sírtam, miközben vele beszéltem. Anyu persze faggatózott milyen volt a hétvégém. Mondtam remek, mert annál jobb hétvégém nem volt. Csak, megtudtam milyen mikor igazán hiányzik nekem...
Közel 2 évet vártunk arra, hogy találkozzunk. És most végre megtörtént!
21. Péntek. Reggel 10 órakor megérkezek a buszpályaudvarra, közel 5 órás út után. Jön az üzi, hogy késni fog kb 10 percet. Leülök és az ujjaimat tördelve várok. Esik, hideg van. Az emberek jönnek mennek, de őt sehol nem látom. Aztán meglátom az út másik felén rózsaszínű nacijában és piros kockás ingében. Kezében piros esőernyő. Összeszorul a gyomrom és feléje tettem 2-3 lépést. Odaért hozzám és szorosan magához szorított, amit viszonoztam. 2 év után végre éreztem az illatát. Éreztem, hogy közel van hozzám, az ölelését. Mindent! Percekig el sem engedtem, kihasználtam azt a pillanatot teljesen!
Aznap kifizettük az apartmant ahol azon a hétvégén voltunk. Berendezgettünk, bevásároltunk. Bemutatott az egyik testvérének és annak párjának. nagyon aranyosak voltak. próbáltam jó benyomást kelteni. Este közösen vacsit csináltunk, utána pezsgőt bontottunk. Elvégre különleges alkalom volt az egész. Hajnalig beszélgettünk, aztán közös szobában lefeküdtünk aludni. Fáradtak voltunk mind a ketten. Ő az ő ágyában, én az enyémbe. De együtt aludtunk, egy térben, akkor először. :)
22. Szombat. Reggel 10-kor kelés. Közös reggeli majd lustálkodás. Délután bejártuk a várost. Vettünk vacsit, amit megint közösen készítettünk el. Aznap iszogattunk majd az éj közepén célba vettük a várost. Egy folyó partra mentünk sétálni, mellette pedig egy nagy park volt. Bementünk, igaz korom sötét volt. Egyik kezébe a telefonom fogta, és vakúval világított. Másik kezében az én kezem pihent. :3 Úgy sétáltunk a sötétben és bohóckodtunk. Elmentünk egy játszótérre is. Majd a központban leültünk a padra és hajnali 2ig ott voltunk. Majd haza és alvás, hisz másnap utaztam haza. :/
23. Vasárnap. Korai kelés, hisz át kell adni a lakást és el kell érjem a buszom. Pakolás után kikísért a buszpályaudvarra, ahol csak vártunk és vártunk. Háromnegyed óra múlva begurul a buszom. Könnyes szemekkel elköszöntem tőle. Próbáltam úgy, hogy ő ne lássa, de persze észrevette. Összeszorult a gyomrom, hogy ott kell hagynom és csak fél év múlva fogom látni őt újra. Elindult a busz, tele emberekkel. Lezuhantam az egyetlen üres helyre és azonnal zokogni kezdtem. Nem bírtam abbahagyni, fájt elmenni tőle. Hazaérve is csak sírtam, miközben vele beszéltem. Anyu persze faggatózott milyen volt a hétvégém. Mondtam remek, mert annál jobb hétvégém nem volt. Csak, megtudtam milyen mikor igazán hiányzik nekem...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése