Anonymous

Hmm.. Talán elkezdődött valami új, vagy csak mélyebbre süllyedtem eddigi kis világomban... Van pár hónapja, hogy egyedül élek. Az, hogy hogyan jutottam ide az mindegy. Az első fél hónap kegyetlen volt. Beleszokni, hogy mindent nekem kell csinálni. Ráadásul meló mellett és kipihenni se tudom magam rendesen. Hosszú hétvégén hazautaztam a szüleimhez, meg a rokonokhoz. Mikor jöttem el vasárnap valami még is más volt a megszokottnál. Alig, hogy felszálltam a buszra sírva fakadtam. Tudtam egy üres házba megyek vissza. Ahol senki nem vár mosolyogva... Ha valaha is egyedül éreztem magam, az most van! Itt ülök a szobában, zúg a TV. Semmi étvágyam, de tömöm magam, mint ahogy a libát szokták mert egészségügyi probléma is még nem hiányzik. Közben meg persze könnyben áll mindkét szemem és nincs senki... Senki aki odaül mellém, átölel és megkérdezi mi a baj. Senki nincs! Virtuálisan meg persze smile meg hasonlók, mert magyarázkodni nincs kedvem. Személyesen másabb lenne elmondani mi bánt igazán....

~ Mindannyian arra vágyunk, hogy szeressenek minket. Igyekszünk úgy  cselekedni, hogy a lehető legtöbb ember szeressen minket, mert attól érezzük magunkat boldognak. De ez csak látszólagos boldogság. Egészen addig el is hisszük, hogy így  boldogok vagyunk, amíg nem jövünk rá, hogy mit is szeretnénk igazán. Őt. Rá van szükségünk. Arra az egyetlen egy emberre, akinek a legfontosabbak vagyunk és akit mi is viszont szerethetünk. Arra az emberre, akinek a legfontosabbak vagyunk, az ő legféltettebb kincse.

"Hát nem sikerült se a Három méterrel a felhők felett se a Magic Mike megnézése... Helyette valami teljesen más filmet néztem. Tuti, hogy ismered. Csillagainkban a hiba. Ha nem láttad meg kell nézned! Én végig sírtam az elejétől a végéig.Nagyon jó film és a végén rávilágított engem is valamire. Igen, ez egy újabb hosszú szöveg.Megszokott, azt kell mondanom...Ha megnézed talán megérted ennek a szövegnek a lényegét.Sokszor beszéltünk erről... Arról, hogy mit is érzek, de kezdem azt hinni megvan az oka, hogy miért pont irántad. Tudom mondtad, hogy ezt személyesen beszéljük meg,de ezt személyesen nem tudom neked elmondani. Képtelen lennék rá, mert elbőgném magam.Szóval a film végén kiderül, hogy a lány, Hazel Grace, csak arra vágyott, hogy valaki szeresse. Nem arra, hogy milliók szeressék. Csak arra, hogy egy valaki igazán szeresse. Az az egy valaki Augustus volt. A film alatt is sokat gondoltam ránk, mert egy közös dolog van... Ők is barátként kezdték, de náluk folytatódott. M...

Van valami bennem, amit ki szeretnék adni magamból, de az a baj, hogy nem tudom megfogalmazni... Olyan érzés, mintha valami fojtogatna. Mintha bármikor elbőghetem magam, de nem teszem. Akkor jönnének azzal, hogy mi a baj és a többi hasonló szöveggel. És az van, hogy nem akarok már beszélni a problémáimról. Nem is tudnék. Belefáradtam, hogy panaszkodok csak. És ezzel csak azt közlöm magamról, hogy egy vérbeli búval bélelt kis csajszi vagyok. Pedig nem az a célom. Egyáltalán nem, de ezt hozza ki belőlem, mikor sorozatosan azt látom, hogy semmi nem jön össze úgy, ahogy azt szeretném...

Hogy ne csak negatív dolgokat írjak és ne csak folyton ugyanarról az emberről beszéljek egy teljesen mást témában írok. Bevallom, nekem sok, hogy szinte folyton negatív dolgokat írok. És szerencsére most történt egy kis jó dolog is velem. Ugyebár végeztem a sulival, megszereztem az érettségit és be kell látnom, hogy kicsit elegem lett a tanulásból. Szóval teljes mértékben átadtam magam az úgynevezett nagybetűs életnek. Nekiestem az internetnek és munka után néztem. Egy hónap alatt lett is munkám aminek nagyon örültem, hisz már nagykorú vagyok. Szinte kötelességemnek éreztem, hogy anyagilag is besegítsek itthon. Ha nem is olyan huuu de borzasztó nagy összeggel de a kicsi is valami és az ember is jobb szívvel éli a "családi napokat" (jobb kifejezést nem találtam).  És ami ennél is jobb, hogy életem első fizuját is megkaptam (nem publikus mennyi, annyi legyen elég, hogy amit akartam arra pont elég volt). De mit is akartam én..? Több mint egy éve összespóroltam annyi pén...

(folytatás: Még így se tudlak elfelejteni... ) Mikor szembesülsz azzal, hogy nem is vagy te olyan fontos, mint azt hitted... És BUMM! Megfordul a világ és azon kezdesz el gondolkodni, hogy: Van egyáltalán valaki ezen a földön, akinek egy kicsit is fontos vagy? Én nem kértem sokat azt hiszem... Soha nem voltam én a legfontosabb, senkinek. Csak azt akartam, hogy valakinek én legyek a legfontosabb. Na, jó. Ha nem is a legfontosabb, de valahol azon a bizonyos listán elől szerepeljek. Erre ma szembesülök azzal, hogy mégse vagyok/voltam olyan fontos mint azt gondoltam... Azt érzem, hogy egyszerűen csak hülyének nézel! Hogy valóban csak a szemetes ládád vagyok. Illetve voltam, mert már az se. Akadt más! Nézegetem az ask-od, meg néha benyögsz egy nevet chat-en, hogy vele dumálgattál egész éjszaka... Mi is így kezdtük, ha emlékeznél és HA olvasnád ezt rájönnél. De még jó, hogy erről  az e-naplóról nem is tudsz... Pocsék azt látni, hogy már megvan ki veszi át a helyem. Ez a leg...

Az életben nem az a tragédia ha nem éred el a célokat... ...HANEM AZ, HA NINCSENEK CÉLJAID!