..alone...
Hmm.. Talán elkezdődött valami új, vagy csak mélyebbre süllyedtem eddigi kis világomban... Van pár hónapja, hogy egyedül élek. Az, hogy hogyan jutottam ide az mindegy. Az első fél hónap kegyetlen volt. Beleszokni, hogy mindent nekem kell csinálni. Ráadásul meló mellett és kipihenni se tudom magam rendesen. Hosszú hétvégén hazautaztam a szüleimhez, meg a rokonokhoz. Mikor jöttem el vasárnap valami még is más volt a megszokottnál. Alig, hogy felszálltam a buszra sírva fakadtam. Tudtam egy üres házba megyek vissza. Ahol senki nem vár mosolyogva... Ha valaha is egyedül éreztem magam, az most van! Itt ülök a szobában, zúg a TV. Semmi étvágyam, de tömöm magam, mint ahogy a libát szokták mert egészségügyi probléma is még nem hiányzik. Közben meg persze könnyben áll mindkét szemem és nincs senki... Senki aki odaül mellém, átölel és megkérdezi mi a baj. Senki nincs! Virtuálisan meg persze smile meg hasonlók, mert magyarázkodni nincs kedvem. Személyesen másabb lenne elmondani mi bánt igazán.