Bejegyzések

..alone...

-
Hmm.. Talán elkezdődött valami új, vagy csak mélyebbre süllyedtem eddigi kis világomban... Van pár hónapja, hogy egyedül élek. Az, hogy hogyan jutottam ide az mindegy. Az első fél hónap kegyetlen volt. Beleszokni, hogy mindent nekem kell csinálni. Ráadásul meló mellett és kipihenni se tudom magam rendesen. Hosszú hétvégén hazautaztam a szüleimhez, meg a rokonokhoz. Mikor jöttem el vasárnap valami még is más volt a megszokottnál. Alig, hogy felszálltam a buszra sírva fakadtam. Tudtam egy üres házba megyek vissza. Ahol senki nem vár mosolyogva... Ha valaha is egyedül éreztem magam, az most van! Itt ülök a szobában, zúg a TV. Semmi étvágyam, de tömöm magam, mint ahogy a libát szokták mert egészségügyi probléma is még nem hiányzik. Közben meg persze könnyben áll mindkét szemem és nincs senki... Senki aki odaül mellém, átölel és megkérdezi mi a baj. Senki nincs! Virtuálisan meg persze smile meg hasonlók, mert magyarázkodni nincs kedvem. Személyesen másabb lenne elmondani mi bánt igazán.
Megjegyzés küldése
Régebbi pillanatok --»

Végre!

-
Annyira hiányzott már valami jó az életemből. És most végre megtörtént. Augusztus 20-ai hétvégén végre boldog voltam. Totálisan. Közel 2 évet vártunk arra, hogy találkozzunk. És most végre megtörtént! 21. Péntek . Reggel 10 órakor megérkezek a buszpályaudvarra, közel 5 órás út után. Jön az üzi, hogy késni fog kb 10 percet. Leülök és az ujjaimat tördelve várok. Esik, hideg van. Az emberek jönnek mennek, de őt sehol nem látom. Aztán meglátom az út másik felén rózsaszínű nacijában és piros kockás ingében. Kezében piros esőernyő. Összeszorul a gyomrom és feléje tettem 2-3 lépést. Odaért hozzám és szorosan magához szorított, amit viszonoztam. 2 év után végre éreztem az illatát. Éreztem, hogy közel van hozzám, az ölelését. Mindent! Percekig el sem engedtem, kihasználtam azt a pillanatot teljesen! Aznap kifizettük az apartmant ahol azon a hétvégén voltunk. Berendezgettünk, bevásároltunk. Bemutatott az egyik testvérének és annak párjának. nagyon aranyosak voltak. próbáltam jó benyomást kel
Megjegyzés küldése
Régebbi pillanatok --»

Mit is akarunk..?

-
~ Mindannyian arra vágyunk, hogy szeressenek minket. Igyekszünk úgy  cselekedni, hogy a lehető legtöbb ember szeressen minket, mert attól érezzük magunkat boldognak. De ez csak látszólagos boldogság. Egészen addig el is hisszük, hogy így  boldogok vagyunk, amíg nem jövünk rá, hogy mit is szeretnénk igazán. Őt. Rá van szükségünk. Arra az egyetlen egy emberre, akinek a legfontosabbak vagyunk és akit mi is viszont szerethetünk. Arra az emberre, akinek a legfontosabbak vagyunk, az ő legféltettebb kincse.
Megjegyzés küldése
Régebbi pillanatok --»

!!

-
"Hát nem sikerült se a Három méterrel a felhők felett se a Magic Mike megnézése... Helyette valami teljesen más filmet néztem. Tuti, hogy ismered. Csillagainkban a hiba. Ha nem láttad meg kell nézned! Én végig sírtam az elejétől a végéig.Nagyon jó film és a végén rávilágított engem is valamire. Igen, ez egy újabb hosszú szöveg.Megszokott, azt kell mondanom...Ha megnézed talán megérted ennek a szövegnek a lényegét.Sokszor beszéltünk erről... Arról, hogy mit is érzek, de kezdem azt hinni megvan az oka, hogy miért pont irántad. Tudom mondtad, hogy ezt személyesen beszéljük meg,de ezt személyesen nem tudom neked elmondani. Képtelen lennék rá, mert elbőgném magam.Szóval a film végén kiderül, hogy a lány, Hazel Grace, csak arra vágyott, hogy valaki szeresse. Nem arra, hogy milliók szeressék. Csak arra, hogy egy valaki igazán szeresse. Az az egy valaki Augustus volt. A film alatt is sokat gondoltam ránk, mert egy közös dolog van... Ők is barátként kezdték, de náluk folytatódott. M
Megjegyzés küldése
Régebbi pillanatok --»

Megint te

-
Kép
Megjegyzés küldése
Régebbi pillanatok --»

Fojtogat

-
Van valami bennem, amit ki szeretnék adni magamból, de az a baj, hogy nem tudom megfogalmazni... Olyan érzés, mintha valami fojtogatna. Mintha bármikor elbőghetem magam, de nem teszem. Akkor jönnének azzal, hogy mi a baj és a többi hasonló szöveggel. És az van, hogy nem akarok már beszélni a problémáimról. Nem is tudnék. Belefáradtam, hogy panaszkodok csak. És ezzel csak azt közlöm magamról, hogy egy vérbeli búval bélelt kis csajszi vagyok. Pedig nem az a célom. Egyáltalán nem, de ezt hozza ki belőlem, mikor sorozatosan azt látom, hogy semmi nem jön össze úgy, ahogy azt szeretném...
Megjegyzés küldése
Régebbi pillanatok --»

Hogy is állunk?

-
Annyit gondolkodom azon, hogy mi okom arra, hogy szomorú vagy boldog legyek. Annyira igazságtalan mikor jó kedvem van, nevetek de aztán egy szó, mondat és már is el van cseszve minden. Túlságosan érzékeny vagyok és magamra veszek dolgokat. Ezen változtatni sajnos nem tudok, vagy ha mégis, a módját nem ismerem még... Heteim legtöbb napja abból áll, hogy búslakodok és azon kezdtem kattogni, hogy ez mind az miatt van, hogy akit szeretek ő nem szeret úgy viszont..? Nemigazán, nem minden az ő hibája. Többségében igen, mert nagy hatással van rám, ez tény de minden nem az ő hibája. Néha csak úgy ok nélkül beüt a sötét hétköznap és egész nap egy mosoly nem ül ki az arcomra. Máskor meg csak úgy, a semmiből nevetni van kedvem. Viccelődni és folyton mosolyogni, egészen addig míg eszembe jut, hogy ezt valami nemsokára úgy is elrontja. Így jártam ma is. Vidáman jöttem haza, viccelődtem aztán BUMM, annyi is volt... Attól tartok már nem is tudok mosolyogni, szívből nevetni egy jót. Hogy ezek a
Megjegyzés küldése
Régebbi pillanatok --»