Anonymous

(folytatás: Még így se tudlak elfelejteni... ) Mikor szembesülsz azzal, hogy nem is vagy te olyan fontos, mint azt hitted... És BUMM! Megfordul a világ és azon kezdesz el gondolkodni, hogy: Van egyáltalán valaki ezen a földön, akinek egy kicsit is fontos vagy? Én nem kértem sokat azt hiszem... Soha nem voltam én a legfontosabb, senkinek. Csak azt akartam, hogy valakinek én legyek a legfontosabb. Na, jó. Ha nem is a legfontosabb, de valahol azon a bizonyos listán elől szerepeljek. Erre ma szembesülök azzal, hogy mégse vagyok/voltam olyan fontos mint azt gondoltam... Azt érzem, hogy egyszerűen csak hülyének nézel! Hogy valóban csak a szemetes ládád vagyok. Illetve voltam, mert már az se. Akadt más! Nézegetem az ask-od, meg néha benyögsz egy nevet chat-en, hogy vele dumálgattál egész éjszaka... Mi is így kezdtük, ha emlékeznél és HA olvasnád ezt rájönnél. De még jó, hogy erről  az e-naplóról nem is tudsz... Pocsék azt látni, hogy már megvan ki veszi át a helyem. Ez a legrond

Az életben nem az a tragédia ha nem éred el a célokat... ...HANEM AZ, HA NINCSENEK CÉLJAID!

Én: Olvass :) Nem tudom miert de ramtort egy olyen erzes h ezt meg kell irnom neked. :)  Csak azt akarom h tudd h te fontos ember vagy. Tudom h sok gondod van es volt es epp ezert vagy te fontos. Hisz vegig eros maradtal, akkor is mosolyogtal mikor szinte semmi okod nem volt ra... Emlekszel mikor megismertelek mennyire padlon voltal? Biztos h igen... De eltelt egy kis ido es talan mar felaltal. Mindig mondtam neked h minden rosszat jo kovet es lehet te most vmi jo fele haladsz. Lehet a holnapod mar az uj boldog eleted resze lesz. En lennek a legboldogabb ha radtalalna tenyleg a boldogsag. Tudod en felnezek rad.. Hisz annyi gondod van de te meg is a magad modjan feldolgozod es eros maradsz. Tisztellek erte!  Tisztaban vagy azzal h mit erzek irantat. Tudod h szeretlek, azt is h nem cs ugy mint barat. Sajnos v nem sajnos ezt en csesztem el meg regen de talan ez igy volt jo. Hisz ha akkor ugy dontunk h osszejovunk melegkent nem lettel volna igazan boldog velem es vege lett volna.

Amióta megcsináltam egy Depressziós vagy-e tesztet és kiadta eredményül, hogy enyhén depressziós vagyok azóta azt érzem, hogy csak egyre lejjebb haladok a létrán. Egyszerűen nem tudok semminek se úgy örülni mint régen... Képtelen vagyok arra, hogy mosolyogjak, hogy nevessek és az, hogy egyszerűen csak jól érezzem magam a bőrömben. Próbálok rájönni mi lehet a gond, de semmi... Reggel felkelek 0 kedvvel és este lefekszem ugyan úgy. Van, hogy napközbe elsírom magam párszor, persze azt csak sunyiba. Ugyanis én utálok sírni, főleg mások előtt. Bezárkózom a fürdőben és csendben sírok... Lehet, sőt biztos nem jó megoldás de néha csak úgy könnyezni kezdek és nem tudom abbahagyni.  Gondolkodtam, hogy lekötöm magam valamivel mert ez így nem okay. A legjobb fiú barátom, akiről írtam már pár bejegyzést, úgy érzem kezdi megelégelni, hogy folyton depizek. De más tészta, hogy erről mit gondolok... Most inkább hagyom is a kifejtését. Talán máskor, ha lesz erőm rá. Szóval lekötni magam... Régen

( talán a folytatása...  Depresszió  ) Egy régebbi bejegyzésemben beszéltem erről pár szót de úgy gondolom elmondom mit gondolok róla. Köztudott tény, hogy az öngyilkosságok száma évről évre csak nő. Az is ismert, hogy sokan azért teszik mert nem látnak más kiutat. Van, hogy a depresszió egyik végkimenetele lesz egy öngyilkosság.  Most mondom, hogy nekem soha nem fordult meg a fejemben. Van erről egy véleményem, ami gondolom mindenki másnak is. Egyáltalán nem támogatom (hogy a fenébe támogatnám?!), hogy valaki így oldja meg a problémáit. Tény, hogy vannak nagyon nehéz időszakok az ember életében. De olyankor ne csukjuk be a szemünk és zárkózzunk be egy sötét szobába! Csináljuk pont az ellenkezőjét. Támaszkodjunk a barátainkra, hisz az igazi barát a bajban is barát és segíteni fog. Ne zárd be a szobád ajtaját és ki se dugd az orrod! Fogd magad és menj sétálni, ki a szabadba. Akár egy hosszú séta a városban vagy ha vidéken laksz akkor egy egész délutános kiruccanás a közeli mező