Ennyi..?

(folytatás: Még így se tudlak elfelejteni... )

Mikor szembesülsz azzal, hogy nem is vagy te olyan fontos, mint azt hitted... És BUMM! Megfordul a világ és azon kezdesz el gondolkodni, hogy: Van egyáltalán valaki ezen a földön, akinek egy kicsit is fontos vagy?

Én nem kértem sokat azt hiszem... Soha nem voltam én a legfontosabb, senkinek. Csak azt akartam, hogy valakinek én legyek a legfontosabb. Na, jó. Ha nem is a legfontosabb, de valahol azon a bizonyos listán elől szerepeljek. Erre ma szembesülök azzal, hogy mégse vagyok/voltam olyan fontos mint azt gondoltam...

Azt érzem, hogy egyszerűen csak hülyének nézel! Hogy valóban csak a szemetes ládád vagyok. Illetve voltam, mert már az se. Akadt más! Nézegetem az ask-od, meg néha benyögsz egy nevet chat-en, hogy vele dumálgattál egész éjszaka... Mi is így kezdtük, ha emlékeznél és HA olvasnád ezt rájönnél. De még jó, hogy erről  az e-naplóról nem is tudsz... Pocsék azt látni, hogy már megvan ki veszi át a helyem. Ez a legrondább kifejezés erre, de az még rosszabb amit csinálsz velem! Hogy azt hiszed nekem nincsenek érzéseim, hogy játszhatsz velem, mint egy szakadt plüss figurával.

És amúgy mi az, hogy van két jó barátnőm?! Mikor egy kerek hónapja, hogy láttuk egymást utoljára és azóta felém se néz egyik se. Barátnő, hagyjuk már! És én nem fogok mindenki után loholni. Ha így lesz vége mindennek, akkor ég veled/veletek!

Belefáradtam és feladtam itt és most!