Anonymous

Hmm.. Talán elkezdődött valami új, vagy csak mélyebbre süllyedtem eddigi kis világomban... Van pár hónapja, hogy egyedül élek. Az, hogy hogyan jutottam ide az mindegy. Az első fél hónap kegyetlen volt. Beleszokni, hogy mindent nekem kell csinálni. Ráadásul meló mellett és kipihenni se tudom magam rendesen. Hosszú hétvégén hazautaztam a szüleimhez, meg a rokonokhoz. Mikor jöttem el vasárnap valami még is más volt a megszokottnál. Alig, hogy felszálltam a buszra sírva fakadtam. Tudtam egy üres házba megyek vissza. Ahol senki nem vár mosolyogva... Ha valaha is egyedül éreztem magam, az most van! Itt ülök a szobában, zúg a TV. Semmi étvágyam, de tömöm magam, mint ahogy a libát szokták mert egészségügyi probléma is még nem hiányzik. Közben meg persze könnyben áll mindkét szemem és nincs senki... Senki aki odaül mellém, átölel és megkérdezi mi a baj. Senki nincs! Virtuálisan meg persze smile meg hasonlók, mert magyarázkodni nincs kedvem. Személyesen másabb lenne elmondani mi bánt igazán....

"Hát nem sikerült se a Három méterrel a felhők felett se a Magic Mike megnézése... Helyette valami teljesen más filmet néztem. Tuti, hogy ismered. Csillagainkban a hiba. Ha nem láttad meg kell nézned! Én végig sírtam az elejétől a végéig.Nagyon jó film és a végén rávilágított engem is valamire. Igen, ez egy újabb hosszú szöveg.Megszokott, azt kell mondanom...Ha megnézed talán megérted ennek a szövegnek a lényegét.Sokszor beszéltünk erről... Arról, hogy mit is érzek, de kezdem azt hinni megvan az oka, hogy miért pont irántad. Tudom mondtad, hogy ezt személyesen beszéljük meg,de ezt személyesen nem tudom neked elmondani. Képtelen lennék rá, mert elbőgném magam.Szóval a film végén kiderül, hogy a lány, Hazel Grace, csak arra vágyott, hogy valaki szeresse. Nem arra, hogy milliók szeressék. Csak arra, hogy egy valaki igazán szeresse. Az az egy valaki Augustus volt. A film alatt is sokat gondoltam ránk, mert egy közös dolog van... Ők is barátként kezdték, de náluk folytatódott. M...

Van valami bennem, amit ki szeretnék adni magamból, de az a baj, hogy nem tudom megfogalmazni... Olyan érzés, mintha valami fojtogatna. Mintha bármikor elbőghetem magam, de nem teszem. Akkor jönnének azzal, hogy mi a baj és a többi hasonló szöveggel. És az van, hogy nem akarok már beszélni a problémáimról. Nem is tudnék. Belefáradtam, hogy panaszkodok csak. És ezzel csak azt közlöm magamról, hogy egy vérbeli búval bélelt kis csajszi vagyok. Pedig nem az a célom. Egyáltalán nem, de ezt hozza ki belőlem, mikor sorozatosan azt látom, hogy semmi nem jön össze úgy, ahogy azt szeretném...

Annyi minden gyűlt fel bennem mióta nincs bejegyzésem... Sok lett! Elfáradtam, elegem lett mindenből! A legjobb barátomba vagyok szerelmes, aki igen fiú, DE meleg... Legalábbis eddig azt hittem! Felkészültem arra, hogy idén is egyedül töltöm ezt a retkes február 14-et, de a péntek 13 ma ütött be nalam! Pont ma, mikor amugy is padlón vagyok! Hová zuhanjak már tovább?! Hmm..? A legjobb baratom ma először csókolózott egy lánnyal, ugy higy ő meleg. És tudja, hogy nagyon szeretem őt, és még is elelküldi azt a szaros képet ahol megcsókolja a lányt... Most törtem össze teljesen! Én ebbe belefáradtam, higy mindig várok a csodára DE hiába! Neki csak egy szemetes vagyok, semmi több... Nem tudom mi lenne jobb. Otthagyni vagy még próbálkozni..? Utállak Valentin Nap!! Utállak retkes éérzések!!

(folytatás: Még így se tudlak elfelejteni... ) Mikor szembesülsz azzal, hogy nem is vagy te olyan fontos, mint azt hitted... És BUMM! Megfordul a világ és azon kezdesz el gondolkodni, hogy: Van egyáltalán valaki ezen a földön, akinek egy kicsit is fontos vagy? Én nem kértem sokat azt hiszem... Soha nem voltam én a legfontosabb, senkinek. Csak azt akartam, hogy valakinek én legyek a legfontosabb. Na, jó. Ha nem is a legfontosabb, de valahol azon a bizonyos listán elől szerepeljek. Erre ma szembesülök azzal, hogy mégse vagyok/voltam olyan fontos mint azt gondoltam... Azt érzem, hogy egyszerűen csak hülyének nézel! Hogy valóban csak a szemetes ládád vagyok. Illetve voltam, mert már az se. Akadt más! Nézegetem az ask-od, meg néha benyögsz egy nevet chat-en, hogy vele dumálgattál egész éjszaka... Mi is így kezdtük, ha emlékeznél és HA olvasnád ezt rájönnél. De még jó, hogy erről  az e-naplóról nem is tudsz... Pocsék azt látni, hogy már megvan ki veszi át a helyem. Ez a leg...

Amióta megcsináltam egy Depressziós vagy-e tesztet és kiadta eredményül, hogy enyhén depressziós vagyok azóta azt érzem, hogy csak egyre lejjebb haladok a létrán. Egyszerűen nem tudok semminek se úgy örülni mint régen... Képtelen vagyok arra, hogy mosolyogjak, hogy nevessek és az, hogy egyszerűen csak jól érezzem magam a bőrömben. Próbálok rájönni mi lehet a gond, de semmi... Reggel felkelek 0 kedvvel és este lefekszem ugyan úgy. Van, hogy napközbe elsírom magam párszor, persze azt csak sunyiba. Ugyanis én utálok sírni, főleg mások előtt. Bezárkózom a fürdőben és csendben sírok... Lehet, sőt biztos nem jó megoldás de néha csak úgy könnyezni kezdek és nem tudom abbahagyni.  Gondolkodtam, hogy lekötöm magam valamivel mert ez így nem okay. A legjobb fiú barátom, akiről írtam már pár bejegyzést, úgy érzem kezdi megelégelni, hogy folyton depizek. De más tészta, hogy erről mit gondolok... Most inkább hagyom is a kifejtését. Talán máskor, ha lesz erőm rá. Szóval lekötni magam... Ré...