Boldogtalan

Amióta megcsináltam egy Depressziós vagy-e tesztet és kiadta eredményül, hogy enyhén depressziós vagyok azóta azt érzem, hogy csak egyre lejjebb haladok a létrán.

Egyszerűen nem tudok semminek se úgy örülni mint régen... Képtelen vagyok arra, hogy mosolyogjak, hogy nevessek és az, hogy egyszerűen csak jól érezzem magam a bőrömben.

Próbálok rájönni mi lehet a gond, de semmi... Reggel felkelek 0 kedvvel és este lefekszem ugyan úgy. Van, hogy napközbe elsírom magam párszor, persze azt csak sunyiba. Ugyanis én utálok sírni, főleg mások előtt. Bezárkózom a fürdőben és csendben sírok... Lehet, sőt biztos nem jó megoldás de néha csak úgy könnyezni kezdek és nem tudom abbahagyni. 

Gondolkodtam, hogy lekötöm magam valamivel mert ez így nem okay. A legjobb fiú barátom, akiről írtam már pár bejegyzést, úgy érzem kezdi megelégelni, hogy folyton depizek. De más tészta, hogy erről mit gondolok... Most inkább hagyom is a kifejtését. Talán máskor, ha lesz erőm rá. Szóval lekötni magam... Régen írtam verseket és a tanulással kötöttem le magam. De végeztem a sulival és már nincs ez a lehetőség. Mostanában rajzolgatok. Kisebb-nagyobb sikerrel... Van még hova fejlődnöm, de azért itt van pár rajz:

Aztán azon is gondolkodtam, hogy elkezdek sportolni valamit. Itt a jó idő, ki a szabadba. Hajnalba egy kis frissítő futás és feldobja a napod... Ahogy sokan mondják. Meg lehet az is segítene, ha életmódot változatnék. Az egészségemnek is jót tesz, jobb lesz a közérzetem és talán még az önbizalmam is javulna. Lehet, hogy hétfőtől 180°-ot fordul az életem és máshogy tekintek mindenre. Elvégre egy próbát megér. :)