Csak egy képről...

-
Ha egyszer leállna a szívem, és nem dobbanna meg újra... Vajon lenne, valaki akinek könnye a síromra hullna? Valaki kiáltaná sírva a nevemet? 
Miért ment el? Hisz örökké csak nevetett.
Egyszer eljön az idő, hogy örökre csukva a szemem. Remélem, majd akkor valaki sírva engedni el a kezem...

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mit is akarunk..?

-
~ Mindannyian arra vágyunk, hogy szeressenek minket. Igyekszünk úgy  cselekedni, hogy a lehető legtöbb ember szeressen minket, mert attól érezzük magunkat boldognak. De ez csak látszólagos boldogság. Egészen addig el is hisszük, hogy így  boldogok vagyunk, amíg nem jövünk rá, hogy mit is szeretnénk igazán. Őt. Rá van szükségünk. Arra az egyetlen egy emberre, akinek a legfontosabbak vagyunk és akit mi is viszont szerethetünk. Arra az emberre, akinek a legfontosabbak vagyunk, az ő legféltettebb kincse.
Régebbi pillanatok --»

!!

-
"Hát nem sikerült se a Három méterrel a felhők felett se a Magic Mike megnézése... Helyette valami teljesen más filmet néztem. Tuti, hogy ismered. Csillagainkban a hiba. Ha nem láttad meg kell nézned! Én végig sírtam az elejétől a végéig.Nagyon jó film és a végén rávilágított engem is valamire. Igen, ez egy újabb hosszú szöveg.Megszokott, azt kell mondanom...Ha megnézed talán megérted ennek a szövegnek a lényegét.Sokszor beszéltünk erről... Arról, hogy mit is érzek, de kezdem azt hinni megvan az oka, hogy miért pont irántad. Tudom mondtad, hogy ezt személyesen beszéljük meg,de ezt személyesen nem tudom neked elmondani. Képtelen lennék rá, mert elbőgném magam.Szóval a film végén kiderül, hogy a lány, Hazel Grace, csak arra vágyott, hogy valaki szeresse. Nem arra, hogy milliók szeressék. Csak arra, hogy egy valaki igazán szeresse. Az az egy valaki Augustus volt. A film alatt is sokat gondoltam ránk, mert egy közös dolog van... Ők is barátként kezdték, de náluk folytatódott. M
Régebbi pillanatok --»

Ennyi..?

-
(folytatás: Még így se tudlak elfelejteni... ) Mikor szembesülsz azzal, hogy nem is vagy te olyan fontos, mint azt hitted... És BUMM! Megfordul a világ és azon kezdesz el gondolkodni, hogy: Van egyáltalán valaki ezen a földön, akinek egy kicsit is fontos vagy? Én nem kértem sokat azt hiszem... Soha nem voltam én a legfontosabb, senkinek. Csak azt akartam, hogy valakinek én legyek a legfontosabb. Na, jó. Ha nem is a legfontosabb, de valahol azon a bizonyos listán elől szerepeljek. Erre ma szembesülök azzal, hogy mégse vagyok/voltam olyan fontos mint azt gondoltam... Azt érzem, hogy egyszerűen csak hülyének nézel! Hogy valóban csak a szemetes ládád vagyok. Illetve voltam, mert már az se. Akadt más! Nézegetem az ask-od, meg néha benyögsz egy nevet chat-en, hogy vele dumálgattál egész éjszaka... Mi is így kezdtük, ha emlékeznél és HA olvasnád ezt rájönnél. De még jó, hogy erről  az e-naplóról nem is tudsz... Pocsék azt látni, hogy már megvan ki veszi át a helyem. Ez a legrond
Régebbi pillanatok --»