Fáj!!
A legrosszabb mikor úgy küldesz padlóra a szavaiddal, hogy te nem is tudsz róla!
Meg mikor kínos kérdést teszek fel egyszerűen eltereled a témát, mintha semmit nem mondtam volna, vagy elmenekülsz... Ennyit jelentek neked, ennyit jelent a barátságunk? Milliószor megbántottál úgy, hogy azt ígérted sose fogod megtenni... Köszönöm.
Csak már azon is elgondolkodtam, hogy ennek az egésznek van-e értelme vagy csak én küzdök még érte... Már észre se veszed ha valami bajom van. Eddig mindig egy mondatomból levágtad, hogy valami nem okay. De most? Csak írod a dolgaid, aztán kész. Néha tényleg azt érzem, hogy túl sokat képzelek ebbe az egészbe. Hogy neked semmit nem jelent szimpla beszélgetéseknél többet ez a barátság... Mi még komolyan olyan jó barátok vagyunk..?!
Kezded azt éreztetni, hogy csak a szemetesed vagyok. Akivel elütöd az időt míg ez vagy az a pasi elérhető nem lesz és utána visszacsúszom a fontossági ranglétrán. Tudod azt hittem, hogy beléd szerettem. Hányszor mondtam, hogy szeretlek de talán 2 alkalommal kaptam vissza... Elegem lett! Ettől a perctől nem mondom, mert neked úgy se fontos. Neked olyan mindegy, hogy mi van velem csak az a fontos, hogy valakivel elüsd az időd míg jön az akivel órákon át beszélsz. Pont mint régen velem. Kezdesz elveszíteni, és késő lesz mikor rájössz miért...
Belegondolsz te néha abba, hogy ami neked jó nekem nem?! Szinte folyton hozzád kell alkalmazkodnom, mert ha nem már hisztizel... Én elfogadtalak úgy ahogy vagy! Folyton próbálok a kedvedben járni! Szinte mindent megtettem, hogy neked jobb legyen! De mit kaptam én?! Csak ígéreteket... Köszönöm!
Az az egyik álmod, hogy velem találkozz..?
Legalább magadnak ne hazudj ekkorát!
Kedves Anonymus,
VálaszTörlésmikor ráakadtam az e-naplódra kicsit elbizonytalanodtam, hogy beleolvassak-e. Először, hogy valami tizenéves (nem tudom hány éves vagy) elkényeztetett "úrhölgy" panaszkodását olvashatom, de rá kellett döbbennem már az első soroknál, hogy ezek a problémák igenis valósak és akárki átérezhetné... persze nem fogja, mert sosem élte a te életedet és sosem hozta meg a te döntéseidet, de talán belül mégis érezheti.
Én is így vagyok vele... persze más a helyzet, mert én lány vagyok, ahogyan az egyik legjobb barátnőm is, de mégis bele tudom magunkat képzelni ebbe a helyzetbe. És ez nem túl felemelő érzés. Tényleg elég pocsék egyfajta pótléknak lenni.
Mellesleg én nem ítélek el senkit. Mindenki ugyanolyan ember, mint a másik és akár ő is lehetne a másik bőrében. (Na jó ez kicsit kaotikus volt, de remélem, azért érted a lényeget...)
Kitartást és tudd nem vagy egyedül:
M.
Szia.
TörlésKöszönöm, hogy olvasod, először is. Talán az ebből nem derül ki szóval ide írom, hogy akiről beszéltem(és még fogok) az fiú, a legjobb barátom... Azt hiszem.
És sajnos igen, ezek nem holmi kitalált és ostoba történetek. Sajnos az első betűtől az utolsóig mind igaz, és attól tartok sose lesz vége.
Értem igen, hogy mit szeretnél mondani és köszönöm. :)