Még így se tudlak elfelejteni...

Ma jöttem haza életem utolsó osztálykirándulásáról... És bevallom, minek titkoljam, hogy azzal a céllal ültem fel a buszra, hogy jól bebaszok, hogy legalább egy éjszakára menjek ki minden problémám a fejemből. Hát félig sikerült. Az a része, hogy berúgjak. Igen, tudom... Egy osztály kirándulás nem erre való, nem kell itt most a megjegyzéseket ezekkel teleírni. De utolsó kirándulás és nem az volt a cél egyik emberkének se, hogy múzeumokat meg minden általános tanár számára "normális" dolgokat csináljunk egy osztálykiránduláson. Gyerekek, az van, hogy megkaptuk az érettségi bizonyítványt. Lekerült a vállunkról egy újabb teher és egyszerűen elengedtük magunk. Szóval ha bárki is ez miatt háborog, akkor annak sose volt egy igazán jó és felejthetetlen kirándulás az osztállyal és egy remek osztályfőnökkel.

Na de nem ez a téma... Igen, berúgtam. El akartam felejteni a fiú barátom, hogy felnőtt lettem, munka kell meg továbbtanulás. Most megfájdult a fejem, hogy belegondoltam ezekbe. De sajnos nem sikerült... Azt hinnéd, hogy picit beszámíthatatlan állapotban nem figyelsz az ügyes-bajos dolgaidra de bassza meg igen(bocs a kifejezésért)! A kirándulás 2 napjában pár sms-t váltottunk azzal a bizonyos baráttal és totál felkavart mindent. Ráadásul még sz osztálytársaim is faggattak róla, amivel csak rosszabb lett. Elgondolkodtam, hogy neki miért engedem meg azt amit másnak nem. Ha más tenné azt amit ő, felképelném, halál komolyan. De őt nem... Neki miért engedem?! Segítek... Mert megint hozzá kell alkalmazkodnom mert ha nem akkor hisztizik.

Tudjátok ma, mikor próbáltam kiheverni a másnaposságot arra gondoltam, hogy szép lassan hanyagolni fogom a kapcsolatunk. Így talán kiderül, hogy tényleg csak a szemetese vagyok e. És... 9 hónapja ismerjük egymást (netről) de még sose találkoztunk. Éjszaka azon kattogtam, hogy megengedhetem, hogy egy "idegen" ennyire fontos legyen nekem? Megéri egyáltalán minden nap háromszor vagy többször darabokra törni miatta és az miatt amit érzel iránta?

Sajnos muszáj lesz kicsit elengednem azt hiszem... Nem hagyhatom, hogy tényleg egy idegen ilyen közel álljon hozzám. Azt hiszem ez után csak szimpla barátságként tekintek erre. Aztán ha kiderül, hogy tényleg szemetes láda vagyok elengedem teljesen... Hisz marhára elegem van, hogy bánkódjak, búslakodjak és folyton letört legyek. Most vette kezdetét az életem és boldognak kéne lennem, de mégse vagyok az...