Reménytelen

~ Tudom, hogy nem szeretsz, de úgy teszek, mintha nem tudnám!

Ismerős az az érzés mikor szeretsz valakit, de ő nem szeret viszont? Gondolom igen. De az én esetem még is más mint a többi... Hisz ott van esélyed, hogy idővel még is beléd szeret és akkor happy van. Nálam erre semmi esély! És tényleg semmi, ezt halál komolyan mondom.

Nem azért mert van barátnője, vagy házas vagy mit tudom én még mik futhatnak végig a fejetekben. Egyszerűen csak azért mert ő más, úgy más...

Tisztában vagyok azzal, hogy sokan elítélik a másságot, de itt szólnék pár szót az érdekükben, mert én elfogadom őket!

Tudjátok attól, hogy valaki más (legyen az nő vagy férfi) attól ő még ugyan olyan ember. Ugyan olyan értékei vannak és ugyan olyan értékű ember a társadalomban mint te, aki talán elítéled őket. Mi értelme mondjátok már meg nekem?! Arról ők egy fikarcnyit sem tehetnek, hogy mások. A génjükben van csak ezt egyszerűen számos ember nem bírja a kis buksijába vésni. Attól egyik lelkes kis utálónak se lesz jobb, ha úton útfélen elkülditek őket a picsába. Mi a franc jó abban, hogy másokat a földbe taposnak?! Kérdezem? Most tegyük fel, hogy aki ezt olvassa az is utálja őket (ha nem akkor nem kell magadra venni). Neked mi a fene jó abban, hogy az amúgy is nehéz életüket csak még jobban a sárba tiprod?! Tételezzük fel, hogy az lenne a fura, ha valaki hetero és ugye te az vagy, ha már elítéled a másságot. Hogy éreznéd magad, ha minden sarkon a pofádba röhögnek, lehordanak és a szájukra vesznek az emberek? Pocsékul és legszívesebben a legközelebbi sötét síkánban eret vágnál. Szóval ideje lenne leállni ezzel az idióta és szánalmas viselkedéssel mert egyszer eljön az idő, hogy visszaüt az élet! És már rég le kellett volna esni az emberiségnek, hogy melegek mindig is lesznek, voltak és vannak!

De vissza hozzám... Aki érti és elfogadja a másságot az értheti, hogy miért mondom, az én esetem teljesen reménytelen. Eleve iszonyatosan jó barátok vagyunk azzal a bizonyos személlyel. Oly annyira, hogy én voltam az első akinek elmondta kis titkát(azóta is csak egy ember tudja rajtam kívül). Tőlem is félt, hogy elítélem majd őt, de nem tettem. Azóta csak közelebb kerültem hozzá, sőt... Beleszerettem. Igen, tudja, tisztában van vele. És tudom, hogy egy meleget bármennyire is szeretnél nem tudsz rávenni arra, hogy beleszeressen egy vele ellenkező neműbe. Tisztában vagyok a helyzetemmel! Még is valahol reménykedem abban, hogy egyszer megtörik a jég, de erre józan paraszti ésszel nézve semmi esély...

Én hetero, ő meleg... Szóval van, hogy fiúk képeit küldjük egymásnak, de valahogy egyik fiúra se nézek úgy mint rá. Beleszerettem és pocsék érzés egy olyan baráti kapcsolatot ápolni amiben az egyik fél nem teljesen boldog. És ahogy egy igazi kapcsolatban szokott lenni ha valamelyik fél boldogtalan akkor annak egyszer vége lesz... De az igazság az, hogy annyira közel állunk egymáshoz, hogy iszonyatosan megviselne ha, ami köztünk van egyszer csak vége lenne. Bár az is megvisel, ami most van. Hogy le kell nyelnem, amikor arról beszél, hogy megismerkedett XY személlyel... Egy szót nem szólók neki mert tudom megbántom és azt nem szeretném... Szóval egy reménytelen helyzetbe kerültem.